A 120 fős falut az első írások 1230 és 1270 között említik Feneufey és Fenewfey, majd később (1557) Fennyeewfel néven. A elnevezés magyar eredetű és a falut 1258-ban Dénes bakonyi ispán is említi.

A középkorban a település az ugodi, illetve a pápai várbírtok jobbágyfaluja volt. A török időkben elpusztult a település. (A XVIII. századi betelepítéstől kezdve egészen a II. világháború végéig a falu homogén németajkú település volt. A falut Tatay Sándor is említi a "Bakonyi Krónika" c. (1985) könyvében.

A falu környezete természetvédelmi terület délre a Bakony legmagasabb vonulata húzódik, délnyugat-északkeleti irányban a Kőris-hegy. (709 m), Kék-hegy (661 m), Csarda-tető (441 m). Felsorolhatatlan mennyiségű természeti érték, látnivaló található.

Ízelítő a látnivalókból:

• A római katolikus templom (freskóval és tiroli fafaragású oltárral) román kori alapokra épült, amely jelenlegi formáját az 1771-es átépítés során kapta.
• A falu környéke természetvédelmi terület számtalan természeti értékkel, különös tekintettel a homoki ősfenyvesre és ősborókásra, amelyre 1799-ben Kitaibel Pál polihisztor tudós hívta fel a figyelmet.
• Cuha szurdokvölgy,
• a Hódos-ér völgye,
• barlangok,
• források,
• Tóth-ároki rezervátum,
• emlékművek (pl:Szentkereszt),
• kilátók,
• bronzkori emlékhelyek,
• romok stb.